Zanzibár : Érintés
Keresem a hangot A hangot, mely rád talál Keresem a szót, S egy álarc sóhaját
Nem érted, s nem értem, Ha valaki felnevet Minden újabb mosoly Egy üres percet temet
S ha leszáll az est Ismét mellém keveredsz Nem látod s érzed, Hogy semmit sem tehetsz
Egy érintés Úgy fáj, ha hozzám érsz! Remélem, hogy semmit nem remélsz! egy érintés úgy fáj ha hozzám érsz remélem hogy semmit nem remélsz
Válassz újra A társad nem te vagy Ha a tükörbe nézel, Megint megtalálod magad
Hívj, ha menned kell A türelmem már fogytán Tudom, hogy máshol is Magadra lelsz talán
* * * * *
Zanzibár : Nem szeretsz
A szívemben lüktet a vér Még energiám is van Csak a lelkem van már elfáradva Teljesen lakatlan Most szabadon engedlek Ennél többet nem tehetek Miféle esküt tennék neked Ha mindet megszeged? Nem szabad megbízni bennem Nézz végig rajtam nem vagyok jó ember Mindvégig csaltam refr.:Nem szeretsz,nem szeretlek És ez még csak a kezdet Ellenségnek éppen megteszed Nem szeretsz,nem szeretlek De valamit elmondok neked: Ha követsz a rémálmod leszek A szívemben lüktet a vér Látod,energiám is van Csak dühös vagyok,hogy pont te vagy Akivel összeakadtam Már felkészültem a télre Lehet,hogy elindulok délre És egyben most már biztos lehetsz Senki sem lök félre Ismertél milyen vagyok Hallottál nevetni Utoljára láttál engem Igazán szeretni
* * * * *
Zanzibár : Nem vagyok tökéletes
Megváltozott mindennapok mindig követnek Vég néléküli hazugságok mindig jöhetnek De jókedvemet el nem hagyom, annyit nem érsz már Túl sok minden vár még rám, nem is sejted tán
Én ott leszek, ha bajban vagy, ezt megígértem rég Megtartom a titkaidat, s ha ez még nem elég Szobor leszek a kertedben, vagy tűző napsugár De a jókedvemet el nem hagyom, annyit nem érsz már
Ó, s ha kérded, olyan közel mért engedtelek
Ezt még el kell mondanom Magamban nem tarthatom Figyelj, érdekes, nem vagyok tökéletes És attól tartok eljön majd tényleg az a nap Belépsz majd az ajtómon, hogy újra lássalak Tudnod kell, csak vendég vagy, és éppen ez a jó Mert a jókedvemet el nem hagyom, bármily megható
* * * * *
Zanzibár : Szerelemről szó sem volt
...és új utak után nézek Tudod, már nem zavar, ha veszélyt érzek Egy jó barát, kinek szólhatsz, ha baj van Csak egy kicsit meggondolatlan
Ott álltunk, még emlékszel, érzem Füstölgő puskacső csak lógott a kézben Azt hittük, ez egy igazi szép nap Semmi sincs, ami minket megállíthat!
Nem érted, mért kértelek Nem érted, mért nem szerettelek Nem érted, mért kértelek Az a baj, hogy túl jól ismertelek
Szerelemről szó sem volt Ilyenekről nem dalolt a hold Ha mégis megtettük volna Minden, minden csak sírna
...és csak teltek, múltak az évek Egy kicsit fáj még, ha visszanézek Üres sztrádák, végtelen utak Nem számított, hogy észak vagy nyugat
...és új utak után nézek Még mindig nem zavar, ha veszélyt érzek Egy jó barát, kinek szóltál a bajban Csak egy kicsit meggondolatlan
* * * * *
Zanzibár : Szólj már
Kifogytunk csendben az ünnepekből A szép percek elmúltak rég Csak a félelem a félelemtől Ami együtt tart minket még
Mint régi filmeken a hajnali táj Egyszerre szép, és egyszerre fáj Az a pillanat, ha eljön az érzés Hogy elköszönni muszáj
Veled ébredek, s a hajnal hangja téged éltet Hol van a szó, tiszta szemed el nem rejthet
Szólj már A szívem rég csak egy szót vár Mért kínzol, szólj már Ha te is így gondolod
Szólj már A szívem rég csak egy szót vár Mért kínzol, szólj már A tiéd már nem vagyok
Vártam a reggelt, hogy álmosan rám figyelj Vártam a nappalt, hogy mindenre felelj Minden percem érted éltem, nem számít, tudom Álmaimban azt reméltem, te vagy a holnapom
* * * * *
Zanzibár : Táncoljunk
Az idő repül, a kép összeáll Egy keresztrejtvény, ha jól betalál Álmodban is csak fejted és fejted A válaszok, tudod, egyre közelebb lesznek
Átéltem százszor mindent, mi volt Hol a nap nevet rám, hol meg a hold Voltak napok, és voltak helyek Nevetnem kéne, de már nem merek
Táncolunk, csak táncolunk Észre sem vesszük, és már változunk
Volt már olyan, hogy áthatott Minden szavad, minden mondatod Már tudom, majd visszatér Mindenkivel csak annyit, annyit ér
* * * * * |